2009. 12. 25.
Minden jót | Het beste
Egyrészt minden jót kívánok az új évre, másrészt pedig egy elköszönésnek szánom, mivel egyelőre nem fogom folytatni a blogírást. Ezentúl a fényképalbumba fogok irkálni a lányokról és rólunk. Link jobbra a menüben.
Met het beste bedoel ik mijn beste wensen voor het nieuwe jaar en tot ziens, want ik ga voorlopig niet verder met bloggen. Ik ga in de fotoalbums schrijven over de meiden en ons. Link rechts in het menu.
2009. 10. 13.
Hideg van | Het is koud
Talán még a Bodai Hírmondóba is bekerül: Lotte sálat és sapkát húzott!! Annyira fújt ma a szél, hogy még így is alig bírtuk egy körre kint. Tesszának ugyan csak az arca volt kint, a fantasztikusan bevált, turiban vett poncsó/stóla jól melegít minket :)
Misschien komt het in de plaatselijke krant: Lotte heeft een muts en een sjaal aangehad vandaag!! Het is zo winderig en koud geweest dat het nauwelijks gelukt is een rondje te lopen. Tessza zat wel lekker warm ingepakt in onze fantastische poncho die ik 2ehands gekocht heb :)
2 comments [ / csalad ]
6
Tessza fél évesen úgy döntött, jó lesz belehúzni, és úgy csinálni, mint a nagyo(bba)k. | Nu Tessza een half jaar is heeft ze besloten dat ze ook maar snel moet doen zoals de grote(re) mensen.
- ül | zitten
- telefonál | bellen
- kádban fürdik | in badkuip badderen
0 comments [ / csalad ]
2009. 09. 12.
Szabadság | Vrijheid
Tessza felfedezte a padló szabadságát, elmászik a játszószőnyegről. Először elkezdte magát 1-1 pillanatra négykézlábra felhúzni, aztán nemsokára elindult hátrakukacolva. Nagyon fanatikus, Lottét a régi képek alapján 1 hónappal megelőzte, pedig nekem Lotte sem tűnt egy lassú fejlődésű babának. Pedig jóval nagyobb súlyt kell mozgatnia, mivel 1 kilóval többet nyom (bő 7,5 kiló), mint Lotte ebben a korban. Érdekesek ezek a különbségek.
Az aprócska gondocska ott lesz, hogy ellenben az annó rendes tiszta nappalival, amelyben Lotte mászni kezdett, most leginkább egy poszt-hurrikánsöprés állapotra szokott hasonlítani mifelénk. Ráadásul ez az amerikai konyha-étkező is csak arra jó, hogy minden tele legyen morzsákkal meg ételmaradékokkal…brrr. :)
|
Tessza heeft de vrijheid van de vloer ontdekt, ze kruipt helemaal van haar matje. Het begon met zichzelf optrekken en al gauw werd het wurmen naar achteren. Ik vind het nogal vroeg allemaal, vergeleken met Lotte, ze is een maand eerder, en ik vond Lotte ook al niet zo langzaam. En ze moet meer gewicht bewegen ook, ze is 1 kg zwaarder (ruim 7,5 kg) dan Lotte op deze leeftijd. Grappig, dit soort verschillen.
Er is natuurlijk wel één klein probleempje: ooit hadden we nog een vrij nette en schone woonkamer, toen Lotte leerde kruipen. Dat is tegenwoordig veranderd in een continu staat van chaos. We hebben bovendien een open keuken, vooral geschikt als men graag kruimels en etensresten wil in het hele huis…:)
Lotte segít apukának Tessza helpt Rhesa
Mosogatni | Vaten wassen
0 comments [ / csalad ]
2009. 09. 10.
Vihar a bili körül
No nem a mi bilink körül, ott teljes a nyugalom, hanem Andrea (lásd Szirka blog) írt egy nagyon szép cikket a biliztetésről a Mindennapi pszichológiába.
Itt lehet elolvasni.
0 comments [ / szulosegek / baba_a_bilin ]
2009. 09. 05.
Tessza segít anyukának Tessza helpt mij
Porszívózni | Stofzuigen
Palacsintát sütni | Pannenkoeken bakken
0 comments [ / csalad ]
2009. 09. 03.
Leonard Cohen
Na ez is megvolt. Örülök, hogy ott voltam és szerencsére a logisztika is jól sült el. Anyuhoz mentem hétfő délelőtt Tesszával, aki ott maradt estére, és az elmondások szerint teljesen jól érezte magát. Történelmi eseményként lefejt tejet ivott, ilyen nálunk még nem történt. Aztán elaludt és jószerivel úgy is maradt, míg vissza nem értem mellé. (Megjegyzem, hogy ilyesmi Lottéval annó elképzelhetetlen lett volna, ő már akkor sem hagyta, hogy más babusgassa, még a nagyszülőknek sem, akikkel naponta találkozott.) Másnap délelőtt aztán hazajöttünk. Lotte Rhesával maradt itthon egy napot+éjszakát, ami mindig ünnep. Amikor hazaértem és kinyitottam az autó ajtaját, Lotte legelső mondata hozzám a következő volt: “Na és milyen volt a koncert?”. Néha még mindig meglepődöm, hogy mennyire észben tartja a dolgokat. Azért megkaptam a magamét később, a délutáni alvás után ugyanis sikonyálva sírt jó 5 percig, rámmászott de közben csapkodott is, felteszem, hogy ez az itthon hagyásra volt reakció. Még másnap is volt egy ordítozós jelenet elalvás előtt, de mostanra helyreállt a rend.
A koncert a Sportarénában volt, ami jó nagy, voltunk néhányan. Nekem az alapvető motivációm az volt, hogy lássam Cohent élőben is egyszer, úgyhogy ez csekk. :) Egyébként nagyon profi koncertnek tűnt, tetszett, hogy csapatjáték volt, és hogy a zenészek között is voltak előrehaladottabb korúak. Tetszettek a vokálok, Cohen hangja, meg ahogy az egészet előadta. Nagyon tetszett a Boogie street, amit nem is Cohen énekelt, hanem Sharon Robinson. Kevésbé tetszett, hogy a régi dalok is nagyra lettek hangszerelve, és részemről ezt a spanyol gitárt sem kellett volna ennyi számra ráerőltetni. Az egyszálgitáros Cohen úgy tűnik már nem létezik, amit sajnálok, de megértem. Olyan érzésem volt összességében, hogy a régi dalokban, fiatalkorában még tele volt kérdésekkel, a dalok is olyanok voltak régen. Mostanra pedig már megtalálta a válaszokat (72 éves), úgyhogy csak nosztalgiázva tekint vissza és minden kezd egyenszürkévé válni a múlt ködében. Valahogy így is képzelem az egészséges öregedést, úgyhogy nem is volt ezzel gond. A régi dalokat meg inkább a régi cd-kről hallgatom, nem az új koncertfelvételekről.
Még egy vicces dolog: az egész nézőtéren folyamatosan kis kamerakijelzőket lehetett látni, mindenki csinálta a felvételeket a blogjához. :) Én is hozzátettem a magamét a kis Nikon Coolpixemmel, persze sok értelmes nem sült ki belőle. A közelkép nem igazi, hanem a nagy képernyőn készült, persze. :)
2 comments [ / egyebek ]
2009. 08. 29.
Fadzsi kérdés
Felfedeztük a házi fagyi világát. Ezzel is kicsit megkéstünk, mert már augusztus volt, mikor megvettem a fagyigépet, de már most ez lett a nyár legjobb befektetése. Sőt talán az egész évé, mert télen is biztosan sokat fogjuk használni. Mindig csak ködös elképzeléseim voltak arról, hogy mit is tudhat egy fagyigép, az otthoni fagyigyártás valami nagy ördögősségnek tűnt. Hát nem az. Sőt nagyon nem az. A fagyigép (hátha nem én vagyok az egyetlen, aki még nem tudta) tulképp egy vastag falú tégely, melyet legjobb állandóan a fagyasztóban tartani, akkor mindig kéznél van. De legkésőbb 1 nappal előre be kell tenni. A fagyicsináláskor aztán az ember ráteszi a tetejét, amiben van egy keverőlapát, bekapcsolja és kész. Attól lesz fagyi a dologból, hogy hűtés közben keverődik, így kristályosodik. De a legjobb az egészben az, hogy gyakorlatilag mindent meg lehet fagyizálni. A hivatalos alap az a főzött krém (tej+tejszín keverékből), ennél szintén előre kell gondolkodni, mert kihűtve lehet csak megfagyasztani a gépben. Az egyszerűbb verziók felvert tojásfehérjét használnak, ami azért is praktikus, mert a főzött krémben elhasznált tojássárgákhoz tartozó fehérjéket is el lehet így használni. A legeslegegyszerűbb, és mégis rendkívül finom pedig a joghurt alapú, ebből csak gyümölcsöset próbáltunk eddig, nagyon finom volt. Legutóbbi: 30 dkg bogyós gyümölcsök, 45 dkg joghurt, úgy emlékszem 2 evőkanál méz. Ezt összeturmixoltam, be a gépbe és kész. Nagyon finom gyümölcsíze van és hideg, mi kell még. Vacsoraevés elején bekapcsolom, mire kész, addigra mi is készen állunk. A maradék meg be a fagyasztóba. Főzött krémből csokifagyit csináltam, olvasztott étcsokival, meg sima krémbe reszelt csokit, az is jó volt. Még ki akarom próbálni a túrófagyit, meg valami malagásat sok mazsolával, Lotte szereti. Meg majd ami még akad.
A legnagyobb előnye egyébként az, hogy most bárhol látunk fagyit (fagyisautó a faluban naponta járt, boltban jégkrém stb.), akkor azt lehet mondani, hogy “majd otthon eszünk”. Ezzel máris megspóroltunk egy rakás pénzt és stresszt. (Persze azért ha messze vagyunk, mint a Balatonnál, akkor tudni kell hol a határ :). És itthon ha Lotte enni akar, akkor nem érzem úgy, hogy korlátoznom kéne, mivel csak olyat teszek bele, amit nem bánok, ha eszik. Szóval nagyon tudom ajánlani mindenkinek. Én egy 1,5 literes De Longhit vettem, mert épp olyan volt a boltban. Kenwoodot szerettem volna, de aztán rákerestem a neten és annyira hasonlóan néz ki, hogy nem hiszem, hogy nagy különbségek lennének ebben az árkategóriában (12ezer).
0 comments [ / egyebek ]
2009. 08. 28.
Balaton
Elmentünk tegnap a Balatonhoz. Ildi ott dolgozott egész nyáron, de csak mostanra érett meg a dolog nálunk. Nagyon kellemes napunk volt, nem volt már a hőség sem olyan vészes ott víz mellett. Lotte imádta a vizet, micsoda változás ahhoz képest, hogy a fjordba Rhesára csimpaszkodva is csak térdig lehetett vele bemenni. Bár mondjuk az nem is volt 25 fokos víz :) Mindenesetre nagyon jól érezte magát, úszógumizott, ugrált, pancsikolt. Amikor lila lett a szája, akkor magától kijött, egyet melegedtünk, aztán vissza. Tesszát is bevittem egyszer, neki nagyon tetszett, ahogy csillog a nap a vizen. Belemártogattam a lábát, azt is jól bírta. Ő is jól érezte magát, de egyértelműen sok volt neki a benyomás, kétszer aludt, mindkétszer 10 perces torokszakadtából sírás után, szerintem nem érezte magát teljesen biztonságban ott a sok idegen között. Ettünk finom sült hekket és persze fagyit. Egy igazi balatoni nap. :) Mivel ma itthon elviselhetetlen hőség volt, vettünk egy nagyobbacska medencét így a szezon végére, mintegy otthoni Balatonnak.
Gisteren zijn we naar de Balaton geweest. Mijn vriendin Ildi heeft daar de hele zomer gewerkt en uiteindelijk zijn we ook gaan kijken. We hebben een fijne dag gehad, de hitte was te overleven daar bij het water. Lotte vond het prachtig, wat een vooruitgang vergeleken met hoe ze op Rhesa hing in het fjord en wilde niet verder dan tot de knie. Maar ja, dat was ook geen water van 25 graden…:) Hoe dan ook, nu heeft ze zich reuze vermaakt, met een zwemband “zwemmen”, springen, gek doen. Toen de lippen blauw werden kwam ze steeds vanzelf naar buiten, even opwarmen en weer terug. Tessza heb ik ook een keer mee naar het water genomen, ze vond het leuk om naar het zonlicht te kijken op de golven. Voetjes in het water gehad, dat ging ook prima. Verder had ze ook een leuke dag, wel was het veel indrukken voor haar, want beide keren heeft ze zon’n 5 á 10 minuten keihard gekrijst voordat ze in slaap kwam. Ik denk dat ze zich toch niet veilig voelde tussen al dat onbekende. We hebben heerlijke gebakken vis gegeten en uiteraard een ijsje genomen. Een echte Balatondag dus. Vandaag was het weer onuitstaanbaar heet, dus we hebben maar een groot opblaasbaar zwembad gescoord, zo voor het naseizoen, om ff ons eigen Balaton te hebben.
2 comments [ / csalad ]